A Lojban (/ LOZH-bahn /) egy mesterséges nyelv. Eredetileg a projektet "Loglan"-nak hívta alapítója, Dr. James Cooke Brown, aki 1955-ben kezdte konstruálni a nyelvet, céljai elsősorban a "Loglan"
című cikkben lettek leírva, ami a Scientific American 1960-as, Júniusi számában jelent meg. A Loglan / lojban három évtizeden át építették tucatnyian, több száz segítővel, 1987-től a The Logical Language Group vezetése alatt.
Sok mesterséges nyelv létezik, de a Loglan / lojban-t úgy tervezték, hogy több szempontból is egyedülálló legyen. A következő főbb jellemzői vannak:
A Lojban eredetileg arra a célra lett kitalálva,
hogy támogasson egy kutatást az úgy nevezett
Sapir-Whorf hipotézisről: "egy nyelv felépítése korlátozza a használója gondolkodását".
A Lojban egy természetes nyelv teljes kifejezőképességével rendelkezik, de
főbb pontokon különbözik azok struktúrájától. Ez teszi lehetővé használatát
tudósok számára hogy megfigyelhető legyen a kapcsolat
nyelv, gondolat, és kultúra között.
A Lojban emberi nyelvnek lett tervezve, és nem számítógépes nyelvnek. Ebből kifolyólag
használható beszélgetésre, írásra, olvasásra, gondolkodásra. Ellenben, lévén sokkal könnyebben
feldolgozható számítógéppel mint egy természetes nyelv, a Lojban alapú programok
elterjedése valószínűsíthető. Az egyértelmű nyelvtannak és az egyszerű rendszernek köszönhetően
könnyen darabolható és feldolgozható, lehetséges a későbbi használata számítógépek és emberek
közötti interakció, esetlegesen kommunikáció megvalósítására.
A Lojban állítmány kompozíciója hasonló az MI-hez, így egy hatékony eszköz lehet
az MI feldolgozásban, különösképpen a világról ismert adatok és az azokról létező vélemények/gondolatok tárolásához, értelmezéséhez.
A nyelvészek leginkább a számítógépes fordításokban köztes nyelvként való lehetséges alkalmazása miatt érdeklődnek a Lojban iránt, mások nemzetközi nyelvnek tekintik.
A Lojban karakterkészlete az alapvető, minden billentyűzeten fellelhető karakterekből áll; a nagybetű ritka; az írásjelek szavakként használatosak. Az írott forma teljesen megfelel a beszélt nyelv hangjainak; a betűzés fonetikus és félreérthetetlen, a nyelv áramló hangjai egyedülállóan bontódnak le szavakra. Ezek a tulajdonságok teszik praktikusabbá a beszéd felismerést és átírást. Megtanulni írni és beszélni a Lojbant gyakorlatilag triviális, egyszerű feladat.
A Lojban állítmány nyelvtana a formális logikából származik. A mondatok állítmányokkal összefűzött argumentumok. Ez az állítmány struktúra lehetővé teszi a 'nem logikus' gondolatokat; a logikusok képesek elemezni mindenféle verbális kifejezést, átalakítva őket állítmány szimbólumokká. ***predicate notation?*** De amíg a Lojban már eleve állítmány alapú rendszerben fejezi ki magát, könnyű analízist biztosítva, szintén magában foglalja a természetes nyelvekben található elemeket, amikkel véleményeket, érzelmeket, és gazdag metaforákat fejezünk ki.
A Lojban nem rendelkezik a beszéd általános elemeivel. A Lojban 'állítmány szavai' szolgálhatnak főnévként, igeként, melléknévként, vagy határozószóként. Cselekvés és létezés kifejezése egyaránt elérhető egy beszélő számára; a megkülönböztetés mellőzhető, vagy nyomatékosítva kifejezhető. Sokféle operátor létezik hogy kezeld az olyan absztrakciókat mint események, állapotok, tulajdonságok, mennyiségek, ötletek, tapasztalatok, vagy igazság-érték, ezenkívül a négy, előre definiált oksági viszony valamelyikét.
A Lojban-ban nincs kötelező ragozása a főneveknek, igéknek és mellékneveknek. A természetes nyelvek úgy alakították ki ezeket a formákat, hogy csökkentsék a kétértelműséget a szavak szerepeit illetően a mondatokban. A fejlődés következtében ezek a ragozások szabálytalanul alakultak, így nehéz tanulni őket.
Az egyszerű, de rugalmas állítmány kapcsolat mind a szabálytalanságokat mind a ragozásokat kiküszöböli.
Az igeidőket és helyeket mutató jelzők (ragozott alakok), határozószavak, és prepozíciók a beszéd egy részévé kapcsolódnak össze. Új prepozíció-szerű formák alkothatóak az állítmányokból; ez lehetővé teszi a használó számára, hogy kiterjesszék őket egy mondatban a mellékmondatok csatolásával és összekapcsolásával, amit normális esetben nem mutatna meg egy szó jelentése.
A számok és a mennyiségek fogalma a természetes nyelvekből lett átemelve. "Sok", "elég", "túl sok", "néhány", és "legalább" csak néhány fogalmi elem ami számokként használatos a Lojban-ban. Az alapvető fogalmai a logikának, matematikának és a tudományoknak már bele van építve az alap szókészletbe. Ezeken felül a Lojban használatra bocsát nem logikus szerkezeteket is amik nem befolyásolják a logikus struktúrát, így képes olyan kommunikáció alapköve lenni, amit logikai analízisre nem alkalmas. Például, a Lojban széles tárházzal rendelkezik érzelmi kifejezésekből, az angolban (is) használatos "Oh!", "Aha!", és "Wheee!" felkiáltásokhoz hasonlóan, azzal a kivétellel, hogy mindnek specifikus jelentése van. Hasonlóan, Lojbannal ki lehet fejezni a beszélő viszonyulását ahhoz ami elhangzott, ahogy az Amerikai Indián nyelvekben van rá példa.
A Lojban támogatja a metakommunikációs beszélgetést az elhangzottakról, de még így is egyértelmű marad. Szintén támogatja az úgynevezett 'merev' logikát, ami megengedi az idő és hely teljeskörű specifikációját, akár az időutazás fogalma által megmutatottakat is. A Lojban nyelvtana úgy lett tervezve hogy támogassa a világos matematikai formulákat, kifejezéseket, és kapcsolatokat is, olyan módon, hogy az használható maradjon nemzetközi felhasználásra is.
A Lojban sokkal egyszerűbb, mint a természetes nyelvek. A nyelvtan nehézsége leginkább a modern programozási nyelvek nehézségéhez mérhető (mint például az ADA). A Lojban kiejtése, betűírása, szóformálása nyelvtani szabályai meghatározottak, és az egész nyelv mentes az ezek alól való kivételektől.
A nyelv, amit akkor még Loglan-nak hívtak, először az 1950-es években, Dr. James Cooke Brown lett megemlítve. Az 1960-as Scientific American "Loglan" c. cikke felhívás volt egy nyelv megalkotásában való segítségre. Akkoriban történt egy lingvisztikai forradalom is; az eredmények által jobban megismertük a természetes nyelveket, ez pedig átalakították a Loglan feltételeit. Az első széles körben közre adott Loglan szótár és nyelv leírás nem jelent meg egészen 1975-ig; ez a leírás hiányos volt, és a folyamatos fejlesztői munka csökkentette a nyelvtanulási kedvet. Számítógépeken azonban elkezdték használni, lehetővé téve hogy a nyelvtant pontosítsák, megszüntessék a bizonytalanságokat és matematikailag bizonyítsák hiányukat; a munka ekkor fejeződött be. 35 éven keresztül, ezt a munkát önkéntesek végezték, mindenféle pénzbeli támogatás nélkül. Most, a nyelv sokadik változata után, az emberek tanulják és használják, amit már Lojban-nak hívunk (a "logikus-nyelv" alapszavakból Lojban-ul).
Ez a változat az első verzió stabil szókinccsel, és az első aminek komplett nyelvtana van (a matematikai kifejezések nyelvtana például 1990-if nem került kidolgozásra). Az alapvető Lojban szókincs alapkészletté vált (megváltoztathatatlannak kiáltották ki) 1988 második felében, és a nyelvtan szintúgy véglegesült a kései 1990-es években, az első Lojban kurzusok megtörténte, valódi használat, és számos körültekintő analízis ismétlődései után. A teljes nyelv végül 1997-ben alakult ki, és semmiféle változtatást nem vettek tervbe egészen 5 évvel azutánig, hogy a nyelvet leíró könyvek megjelentek (tehát legalább 2005-ig). Így, habár 35 éve indították el a nyelvet, a Loglan/Lojban igen új nyelvnek tekinthető.
Hogy biztosítva legyen a Lojban változatlansága amíg az emberek tanulják, a nyelv alapjai előírtak és gondosan kezelik őket. Amikor a beszélők száma jelentősen megnőtt, és Lojban irodalom kialakult, a Lojban természetes nyelvként lesz kezelve, és növekedése, ékesítése megszorítások nélkül megengedett lesz, ahogy bármely természetes nyelvnél.
Eredeti szövegek és költemények már Lojban-ul lettek írva, néhányat pedig lefordítottak rá. A Lojban hatékony metafóra struktúrája lehetővé teszi új elképzelések könnyű szavakba öntését, ha szükséges. A Lojban-t beszélő nem szorul rá szótárra hogy használjon és megértsen minden - több millió - szót, ami esetlegesen létezhet a nyelvben.
As of 1997, there are about 1200 people on our mailing lists,
including about 300 listed as actively trying to learn the language.
Over 100 of these have
demonstrated communicative ability to use the language in conversation,
translation, or original writing, and one person is sufficiently skilled
to be considered fluent in the language. Several of these regularly get
together in the Washington DC area for conversation, and an annual
meeting/mini-convention is held there every summer. This progress is
remarkable since there is no dictionary for the current language, and a
textbook exists only in partial draft form; people use the language
reference manual as a learning source, and we've evolved methods of
teaching the language at a distance that overcome this handicap.
Lojban
has an unambiguous grammar (proven by computer analysis of a formal
grammar with YACC), pronunciation, and morphology (word forms). The
person who reads or hears a Lojban sentence is never in doubt as to what
words it contains or what roles they play in the sentence. Lojban has no
words that sound alike but have different meanings (like
"herd" and "heard"), that have multiple unrelated
meanings ("set"), or that differ only in punctuation but not
in sound (like the abominable "its" and "it's").
There is never any doubt about where words begin and end ("cargo
shipment" can be heard as 2, 3, or 4 words). The function of each
word is clear; there is nothing like the English "Time flies like
an arrow.", in which any of the first three words could be the
verb. Precision in no way confines the meaning of a Lojban sentence. It
is possible to speak nonsense, to tell a lie, or to be misunderstood.
You can be very specific, or you can be intentionally vague. Your hearer
may not understand what you meant, but will always understand what you
said.
Lojban is NOT entirely unambiguous; human beings
occasionally desire to be ambiguous in their expressions. In Lojban,
this ambiguity is limited to semantics, metaphor, and intentional
omission of information (ellipsis). Semantic ambiguity in language
results because words in natural languages represent families of
concepts rather than individual meanings, often with only weak semantic
relationships to each other. In addition, each individual's personal
experiences provide emotional connotations to words. By providing a
fresh, culturally-neutral start, Lojban attempts to minimize the
transference of these associations as people learn the language. By
intention, most Lojban words do not closely resemble corresponding words
in other languages; the differences aid in making this fresh start
possible. Lojban's powerful metaphor and word-building features make it
easy to make fine distinctions between concepts, discouraging individual
words from having families of meanings. Lojban metaphors are themselves
ambiguous, specifying a relationship between concepts, but not what the
relationship is. That relationship can be made explicit using
unambiguous logical constructs if necessary, or can be left vague as the
speaker (usually) desires. Similarly, portions of the logical structure
of a Lojban expression can be omitted, greatly simplifying the
expression while causing some ambiguity. Unlike in the natural
languages, though, this ambiguity is readily identified by a reader or
listener. Thus all ambiguity in Lojban is constrained and recognizable,
and can be clarified as necessary by further interaction.
This hypothesis
states that the structure of a language constrains thought in that
language, and constrains and influences the culture that uses it. In
other words, if concepts or structural patterns are difficult to express
in a language, the society and culture using the language will tend to
avoid them. Individuals might overcome this barrier, but the society as
a whole will not. The Sapir-Whorf hypothesis is important, and
controversial; it can be used as a sociological argument to justify or
to oppose racism and sexism (and a variety of other 'isms'). For
example, the assertion that since genderless expressions in English use
'masculine' forms, English is 'sexist', presumes the Sapir-Whorf
hypothesis is true. Understanding the potential for Sapir-Whorf effects
could lead to better inter-cultural understanding, promoting
communication and peace.
It is known that people's ideas and
thought change somewhat when they learn a foreign language. It is not
known whether this change is due to exposure to a different culture or
even just getting outside of ones own culture. It is also not known how
much (if any) of the change is due to the nature of the language, as
opposed to the cultural associations.
The Sapir-Whorf hypothesis
was important in linguistics in the 1950's, but interest fell off
partially because properly testing it was so difficult. Loglan/Lojban is
a new approach to such testing. Obviously, if a culture-independent
language could be taught to groups of people, the effects of language
could more easily be separated from those of culture.
Unique
features of Lojban remove constraints on language in the areas of logic,
ambiguity, and expressive power, opening up areas of thought that have
not been easily accessible by human language before. Meanwhile, the
formal rigidity of the language definition allows speakers to carefully
control their expressions (and perhaps therefore their thought
processes). This gives some measure of predictive power that can be used
in designing and preparing for actual Sapir-Whorf experiments.
One of the prerequisites of a Sapir-Whorf experiment is an
international body of Lojban speakers. We need to be able to teach
Lojban to subjects who know only their native (non-English) tongue, and
we need to know in advance the difficulties that people from each
language and culture will have in learning Lojban. Thus, the Lojban
community is actively reaching out to speakers of languages other than
English.
Lojban does not need to prove or disprove the
Sapir-Whorf hypothesis in order to be successful. However, if evidence
is produced supporting the Sapir-Whorf effect, Lojban will likely be
perceived as an outstanding tool of analytical and creative thought. More...
An
artificial language is a simple model of a natural language. It is used
for communication like natural languages, simpler, more regular, and
relatively uncontaminated by culture effects. Unlike most natural
languages, an AL has not evolved through natural processes of internal
change or contact with other languages. In addition, to the extent to
which details of an AL is pre-defined, the internal structure of the
language is far better known than that of any natural language.
Such a pre-definition, a language 'prescription', makes an AL a
unique tool for studying the nature of language. As people learn the
language, the way they 'acquire' understanding of that prescription can
tell scientists how 'natural' the prescribed forms are. Actual usage of
the language can be compared to the prescription providing quantitative
data on specific patterns of usage. As the language evolves from its
relatively pristine initial state, it may deviate from its prescription.
Such deviations will better inform researchers as to the properties of a
'natural' language. The process of language change itself will be open
to investigation in a way never before possible. Finally, the existence
of a relatively complete language prescription at the birth of the
language means that a 'description' of actual usage after that initial
state can be more simply created, maintained, and studied.
Lojban
is undoubtedly the most carefully designed and defined AL ever created.
All aspects of its design have been carefully engineered by several
people encompassing expertise in a variety of disciplines, including
linguistics. The language prescription is similarly the most complete of
any language. As such, it serves as a unique basis for the study of
language usage and language change.
A new language like Lojban,
with no native speakers, is a 'pidgin'. As the language evolves, native
speakers of other languages will learn it, and will bring into their
Lojban usage the perspective and patterns of their native language. This
interaction process, called 'creolization', affects all languages, and
may be the principle cause of language change. As Lojban is learned by
speakers of a variety of natural languages, this process can be studied
directly in a way never before possible, with the language prescription
serving as a standard by which deviations associated with speaker ori-
gin, and evolution of usage, can be measured and described in
detail.
An AL like Lojban has neither an associated 'native
accent' nor a culture base. Being much simpler and more regular than a
natural language, an adult speaker should acquire a fluency seldom
achieved when studying a natural language, and in a relatively short
time. Lojban thus makes possible relatively short-term studies of
language learning and language change. Processes that take generations
in natural languages may be observed in a few years in Lojban
speakers.
With the learning of other languages acquiring critical
importance in today's international economy, Lojban provides a tool for
research in language acquisition. Again, Lojban's simplicity allows the
results of such research to be obtained more quickly than in similar
studies of natural language acquisition.
No claim is made that
studying Lojban will tell 'all' about language. Lojban, at least for
several decades, will only be a 'model' of a language, whose
'naturalness' will be suspect. However, to the extent that Lojban serves
the communicative and expressive functions of human language, any theory
about the nature of human language must apply to Lojban. Language
features and processes more easily identified in studying Lojban can
then be confirmed in natural languages. Similarly, theories of the
nature of language can be tested and refined against this simpler model
of a language before facing the more difficult and time-consuming
testing and analysis involved in natural language research.
Because Lojban is relatively culture-free, and because of its
prescribed structure that is consistent with predicate logic, Lojban is
an ideal medium for the analysis and description of other languages.
Currently, features in language must be compared against other natural
languages, and are usually described in scientific literature by glossed
translation into English. Lojban is simple and regular enough to be
acquired as a metalanguage for describing other languages; its
structures allow clearer reflection of the patterns of the language
being described, without interference from the competing patterns of
English.
Finally, Lojban's predicate grammar, makes it eminently
suited for ongoing computer research into natural languages. Lojban can
be used for parsing and analysis, as an internal medium of data storage,
or as an intermediate language for machine translation. Having a
combination of logical and natural language structures, Lojban combines
the best of both major structural approaches to language processing in
computers.
The exercise of trying to invent a language can teach
us things about language that probably can't be learned in any other
way. Even if Lojban should fail as a language, we will learn. However,
to the extent Lojban succeeds, its potential as a basis for testing
ideas about language, its structure, and usage, is unlimited. The
invention of Lojban is the invention of the science of experimental
linguistics.
Lojban may be the first artificial
language NOT in direct competition with Esperanto, in that Lojban's
potential success is not dependent on its immediate practical use as an
international language. Indeed, we use Esperanto as one means of rapidly
spreading information about Lojban to non-English speakers, speeding a
process that would take decades using direct translation to all target
languages. Lojban has proven attractive to Esperantists interested in
acquiring a new perspective on their own international language; these
feel less threatened because Lojban has different goals. Lojban's
supporters recognize that it will take decades for Lojban to acquire
both the number and variety of speakers and the extensive history of
usage that marks Esperanto culture. Meanwhile, each language community
has much to learn from each other; this process has started and is most
active.
Those working with the language now are actively consulted
for their opinions on how to teach and spread the language. People who
write in the language are contributing to the growth of the lexicon, and
establishing the conventions and idioms that will guide language use in
future years. People who are especially active have joined the project
leadership within a few months of becoming involved.
Those with a computer background can lead development of the first
computer applications for the language. Expertise in the language will
no doubt be valuable as Lojban becomes recognized as a useful tool for
computer applications by the computer industry. Computer-oriented
Lojbanists can also aid in developing computer-aided instruction tools
or converting existing software to run on new computers.
Regardless of background, learning Lojban is a mind-expanding
experience. Learning any language other than your native tongue broadens
your perspectives and allows you to transcend the limited viewpoints of
your native language culture. Lojban, being much simpler to learn than
natural languages, provides this benefit much more quickly than does the
study of other languages. Being so strongly different, the intensity of
the effect seems to be heightened. When Lojbanists talk about language,
the discussion has been observed to be more sophisticated as well as
qualitatively different from the talk of students of second natural
languages.
The logical organization embedded in Lojban aids in organizing and
clarifying thoughts. Having done so, your new perspective on language,
ambiguity, and communication will allow you to express those thoughts
more clearly, even when you use an ambiguous natural language.
A relatively short study of Lojban by high school (or younger)
students has been proposed, providing the linguistic understanding that
was once associated with studying Latin and other languages for much
longer periods of time. Such study can be tied in with concepts of
logic, and possibly with computer-related activities, helping to show
the essential interrelated nature of language and other human
endeavor.
You needn't learn Lojban for any practical purpose, however. Many of
those learning Lojban are doing so because it is fun. Learning Lojban is
intellectually stimulating, and provides human interaction and mental
challenge. Lojban has all the benefits of games designed for
entertainment, with the added prospect of developing useful skills as a
side benefit. Learning Lojban as an 'intellectual toy' means that you
can get enjoyment from learning Lojban without nearly the effort needed
to benefit from studying other languages. While becoming fluent in
Lojban will probably take hundreds of hours over several months, you can
feel some sense of accomplishment in the language after just a few hours
of study. You can use Lojban immediately for fun, while gaining skill
with greater experience.
Write to The Logical Language Group, Inc.,
and we will be happy to provide information, though our
collected Web and file archives contain all information that we have in
distributable form. For printed matter, we request a contribution of $5
to cover the costs of introductory materials (including a copy of this
essay), but will send this package on speculation. Additional materials
available total hundreds of pages, which are priced approximately at our
costs; we are a non-profit educational/scientific organization. Contact
us regarding international payment; we offer several options. A limited
policy exists for providing materials to people who cannot afford
payment.
We encourage new people to concentrate on vocabulary. Almost any use
of Lojban requires some mastery of the basic vocabulary (1000-2000
words). You can learn enough Lojban grammar to support conversation in
just a couple of hours, but face many hours of vocabulary work in order
to effectively use that grammar. We distribute flash cards and have
developed flash card techniques that are extremely efficient in learning
vocabulary. These techniques have been automated into
computer-aided-teaching programs sold and distributed as Shareware under
the name "LogFlash", with MS-DOS and MacIntosh versions
currently available.
You can learn the Lojban grammar in several ways, including study of
examples in the quarterly journal ju'i lobypli or by inspection
and analysis of YACC and E-BNF formal grammar descriptions. There is now
a published language reference, The Complete Lojban
Language, by John Cowan. Draft lesson materials (about 180 pages)
are the best materials available for self-study. A Lojban text-book is
being written to reflect what is learned from the first learning
efforts, and is being designed so that it can be used for
self-instruction, classroom teaching, or group study. A formal 'Lojban
dictionary' will replace most of the existing word lists and language
description materials, and is being worked on, but present materials
contain the equivalent of a basic dictionary.
After the dictionary and textbook have been published the Lojban
language definition will be baselined (frozen) for a minimum of 5 years,
and Lojban will thereafter be solely controlled by speakers of the
language.